Hollywoodban szinte minden évben készülnek nagyszerű darabok, melyekből rögtön, vagy egy „újrafelfedezés” alkalmából néhány év elteltével klasszikusok válnak. És meglepő módon ezek között kifejezetten gyakori az, hogy bemutatójuk idején a mozitermek szinte konganak az ürességtől.
8. Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford (2007)
A produkció 30M dollárt emésztett fel, ami nem csoda, hiszen Andrew Dominik egy több mint négy órás kosztümös filmet forgatott, amit aztán a mozis bemutatóra kénytelen volt 160 percesre visszanyirbálni (hasonló történt a Szárnyas fejvadász 2049-cel is). Mégis, 30M dollár 2007-ben nem volt olyan hatalmas összeg, és függetlenül attól, hogy a 90-es években egy rövid időre újra feltámadó, de mostanra már ismét csak haldokló westernre költötték, még akár nyereségessé is válhatott volna (ha másért nem is, a főszereplőt alakító Brad Pitt vonzereje miatt).
Végül azonban rongyos 3,9M dolláros bevételig jutott, amit világszinten 15M dollárig sikerült feltornászni. A probléma? Nos, a megjegyezhetetlen, furán hosszú cím biztosan nem segített a filmnek…
9. Scott Pilgrim a világ ellen (2010)
Edgar Wright egy elképesztően zseniális pali, aki már lassan két évtizede van a szakmában, és eddig egytől-egyig fantasztikus darabokat szállított. Mégis, úgy számoljuk, hogy idén sikerült neki először (igazán) nyereséges filmet forgatnia: a Nyomd, Bébi, nyomd! 100M dollár fölé jutott az USA-ban megtörve a rendezőt sújtó átkot (persze hozzátennénk, hogy most Kevin Spacey botrányának köszönhetően a film elég nagy hátránnyal indul a díjátadókon).
Wright karrierje során egyszer kapott lehetőséget rá, hogy nagyobb költségvetésből gazdálkodjon: a Scott Pilgrim a világ ellen forgatása 85M dollárt emésztett fel köszönhetően egyedi látványvilágának, melynek fontos részét képezték a videojátékos és képregényes effektek (hiszen a sztori egy képregényalbumból származik). A San Diego-i Comic Conon a népek még kitörő lelkesedéssel fogadták a filmet a meglepi ősbemutatót követően, pár héttel később viszont a mozitermek már csak úgy kongtak az ürességtől. 32M dollár lett a vége az USA-ban, ami sajnos elintézte azt is, hogy Wright kedvezőtlen pozícióban tárgyaljon a Marvellel az általa évek óta tervezgetett A Hangya megrendezésével kapcsolatban…
10. Dredd (2012)
Pont erre vágytunk. Egy ilyen tökös feldolgozásra, nem pedig holmi műanyag vacakokkal teletömött gagyira, amit a 90-es években Sylvester Stallone főszereplésével kaptunk (a nosztalgia sok mindent megszépít, de sajnos a Dredd bíró akkor sem nevezhető jó filmnek). A címszerepet ezúttal Karl Urbanra bízták, aki szerencsére egyáltalán nem hiú ember, így az ikonikus sisak maradhatott a fején (ebbe anno Sly nem ment bele), a sztorit pedig „die hardosra” vették, azaz a főhőseinket egy toronyházban összezárták a rosszakkal, és már indulhatott is az aprítás. A jövő Megacityjéről készült nagytotálok hiányáért pedig szemet gyönyörködtető vizuális trükköket, menő lassításokat, és a címszereplőhöz méltó brutális jeleneteket kaptunk kárpótlás gyanánt.
Ez azonban egy cseppet sem hatotta meg a közönséget: az 50M dollárból összehozott képregényfilm a műfaj aranykorában (és a még izzó 3D-lázban) sem jutott 13,4M dollárnál tovább az USA-ban (világszinten is csupán 35M lett a vége), egyszer s mindenkorra kihúzva a szőnyeget a tervben lévő folytatások lába alól (Urban remélhetőleg visszatér még a szerepben, ám csak a kisképernyőn). Ez a bukás talán a legszomorúbb mind közül, hiszen nemcsak egy filmmel, hanem egy potenciális franchise-zal is csúnyán elbánt…
17 alkalom, amikor a sminkesek nem gondolták át elég jól a sminket
(Forrás: hu.ign.com)
